A nagy várakozás közepette (úgy tűnik augusztus második karácsony lesz az FPS stílus szerelmeseinek, gondoljunk csak az új Dúmra, vagy a CS: Source-ra) előbányásztam egy régi kedvencemet, amivel elég sok időt töltöttünk kettesben. A sokatmondó névvel bíró Climax Studios fejlesztése 2003 júniusában jött ki a THQ gondozásában, de még mindig beválik, ha egy kis száguldozásra vágyunk. Nézzük honnan is indult ez az egész (a teljesség igénye nélkül). Augusztus 29-én lesz 120 éve, hogy 1885-ben Gottlieb Daimler német mérnök szabadalmaztatott egy belsőégésű motorral hajtott, kétkerekű - hmm - járművet. A fából készült, robosztus alkotmány az Einspur (Egynyomú) névre hallgatott. Az első utat a feltaláló fia, Paul tette meg vele. Ne becsüljük alá eme hőstettet: a fél lóerős, rugózást és minden egyéb extrát nélkülöző gépezettel történő közlekedés távol állt még a mai, kényelmes száguldozástól. Átugorva néhány fejezetet a motorozás történelmében, elérkezünk az 1949-es évhez, amikor is megalakult ez a verseny, nem sokkal a Forma 1 gondolata előtt. A 125, 250 és 500 köbcentis kategóriákon kívül az évek során folyamatosan változott a paletta, majd 2002-ben a 990-es gépek is szóhoz jutottak, ők a főszereplőink. Jöjjön most az, ami igazán fontos: az irányítás. A billentyűket a játék indításakor felugró menüben állíthatjuk be, a játékon kívül. A játék számos gamepadet, joyt és egyéb gyönyörűséget támogat, nekem csak billentyűzettel sikerült végighajszolni a 16 pályát anno. A végére az ínhüvelygyulladás garantált , úgyhogy mindenki készítsen maga mellé 2-3 jégakkut és kamillás borogatást, ha leül játszani. Leghamarabb mindig a gázt nyomó ujjam szokott elfáradni, nem is értem miért . Vigyázat: itt nem a funkcióhoz kell billentyűt rendelni, hanem fordítva! Elsőre picit zavaró lehet, de akinek úszkál valami a koponyájában, hamar rájön. Van itt minden: sebességváltás (én automatán szoktam, nehezen tudom elképzelni, hogy 230nál, miközben a kanyarra figyelek, eszembe jutna, hogy vissza kéne váltani ), előre- és hátradőlés, első-, hátsó- és satufék, zeneváltás, nézetváltás és hátrakukucs. Mazochistább egyének megpróbálkozhatnak az egérrel is, ehhez asszem nincs mit hozzáfűzni. Állítsunk be mindent, szükség lesz rá a későbbiekben! Ugyanitt megtalálhatjuk a Game configot is, adhatunk a videónak, amíg a kártya bírja, vagy beállíthatjuk, egyszerre hány csettegő ellen nyomuljunk. Ha mindezzel megvagyunk, nézzünk bele magába a játékba! A menü, ami fogad bennünket, spártai egyszerűséggel bír, de rengeteg lehetőséget tartogat. A háttérben videó fut, csinos lányok, és persze motor-motor hátán. Mindenekelőtt egy új játékost kell indítani, majd válogathatunk néhány mód közül a Single playeren beül: egy gyors verseny, karrier, stunt, azaz ügyességi (ez is egy verseny, egy kört kell menni a pályán, közben trükközni, egykerék, burnout, stb és ezt pontozzák), illetve az idővel versenyezni: itt a gyakorláshoz hasonlóan bármennyi kört mehetünk, közben az előző körünk "szellemképével" versengünk. A karrier módot választva új versenyzőt kell kreálnunk, akiről épp csak a csizmamérete nem derül ki: állíthatjuk a nemzetét, rajtszámot, nevet, csapatot, motort, a festést, a bőrszerkót, sőt még egyéni logót is kreálhatunk egyszerű eszközökkel. A nehézségi fok kiválasztása: érdemes rookie-n kezdeni, legalább addig, amíg megszokja az ember a játékmenetet. Mindezt a későbbiekben megváltoztathatjuk kedvünk szerint. Ha mindezen túlestünk, karakterünk tulajdonságait kell meghatároznunk négy kategóriában, fordulás, fékezés, gyorsulás, végsebesség. Nagy különbségeket nem érzékeltem, lehet, hogy mindegy, mennyire tud fékezni a kari, ha a gazdi béna . Nem kell aggódni: a későbbi versenyeken és gyakorlások során szerezhetünk még tapasztalati pontokat, én nagyjából egyenlő arányban szoktam osztani mindenhova. Folytassuk a finomhangolást: itt adódik lehetőségünk még pár opció piszkálására, a szimuláció mértéke (jobb alacsonyan hagyni, 50 fölé nem érdemes), a kijelzők átlátszósága, stb. Akik szeretik kínozni magukat, ismét örülni fognak: mehetnek ugyanis teljesen reális versenyeket is, hogy hány körből áll, csak rajtunk áll (én négy kört szoktam menni). No és persze a hangok. Összeválogathatjuk a saját jukeboxunkat, amik szólnak majd a száguldozás alatt, mindössze annyi a dolgunk, hogy létrehozunk egy alkönyvtárt a játék soundtracks könyvtárában, belepakoljuk a kedvenc Lakodalmas Lajos összest .ogg formátumban, majd a Sound optionsban kiválasztjuk. Akinek nehézséget okozna a hanganyag átkonvertálása, a readme-ben részletes leírást talál, hogy is működik ez az egész (van link átalakító progihoz is). Ha mindennel megvagyunk, csapjuk végre a lovak közé! Azazhogy várjuk még a csapkodással, forrón ajánlott ugyanis a pályaválasztásnál felfelé lépni egyet, a Trainingbe. Itt aztán van minden. 180°-os, 360°-os és kombinált fordulók, sikánok, burnout (első fék fog, hátsókerék kipörög), wheelie (egykerekezés bizonyos távolságra), endo (egykerekezés – első keréken), szlalom, akadálykerülgetés. Mintha valami igazi freestylert akarnának faragni belőlünk. A legtöbbjük időre megy, az akadályok érintésénél –1 másodperc büntetést kapunk (ami nagyrészt egyenlő a buktával). Nyomjuk csak végig szépen az összeset: egyrészt tapasztalati pontot kapunk, ha sikeresen teljesítünk, másrészt mi magunk is megismerhetjük a paripánkat. Ha valamit nem sikerül megcsinálni, próbáljuk újra. Meg újra, meg újra, meg újra. Ne adjuk fel korán, ha kell, állítsunk a moci konfigján, pl. ha folyton elcsúszunk a kanyarban "rakjunk fel" puhább kerekeket a jobb tapadás érdekében. A Bike setupban minden opciónál le van írva, mi mit fog eredményezni, némi angoltudás szükségeltetik hozzá. Ha bevált, el is menthetjük az összeállítást. Ha valamely trükk végképp nem megy, hagyjuk későbbre, ide ugyanis bármikor visszatérhetünk. Megjegyzem, a gyakorlás az első részben jobban tetszett, ott ugyanis a teljesítménytől függően kaptunk pontot, pl. ha a szlalomot gyorsabban teljesítettük, több pontot kaptunk. Ez itt nincs, és bizony mikor a hosszú akadálykerülgetés után az utolsó bóját elcsípi az ember, és ezért lejár az idő - hát bizony haraptam az öklömet, nehogy kijöjjön, amit gondoltam a készítőkről. Türelemmel és tapasztalattal azonban begyűjthetünk néhány pontot. Ha kiszórakoztuk/idegeskedtük magunkat a gyakorlással, itt az ideje a komoly versenyeknek. Minden verseny 4 részből áll: Ügyességi, ahol újabb pontokért feladatokat kell végrehajtani. Általában kanyarkombinációkban kell megtalálnunk az ideális ívet, illetve minden pályán versenyezni kell egy sztárral és utána 5 másodpercen belül kell beérni a célba. Leelőzni persze szabad, ha sikerül. Practice, azaz gyakorlás, amikor kötetlenül mehetjük a köröket, itt lehet kipróbálni a különböző gumi- és motorbeállításokat, hogy aztán a leggyorsabb köröket hajtsuk ki a gépből. Időmérő edzés (qualify): itt dől el, ki melyik helyről indul. Tíz perc áll rendelkezésre, ha bukunk, a kör automatikusan törlődik (pirosra vált az idő). Bármikor visszatérhetünk a boxba az Esc lenyomása után, így ha esetleg rontottunk, nem kell lefutni a rontott kört, nem vesztünk olyan sok időt. Itt is állíthatunk a motoron, ha nem sikerült jól a szabad gyakorlás alatt, vagy esetleg esik az eső (fog ). Igyekezzünk az aszfaltcsíkon maradni, mert ha lemegyünk a pályáról, nemcsak lassabbak vagyunk, de büntetőidő is jár érte. Nem érdemes tehát levágni a kanyarokat, próbáljuk inkább az "ideális" ívet. A többiek is kint vannak a pályán, rájuk is figyeljünk (persze mindig a legjobb körben koccan az ember ). Bosszantó apróság: gyakorlás és időmérő közben mindenki gyorsabb, míg a versenyeken simán lehet előzni a Rossi-féle "mazsolákat". A versenyről sok újdonságot nem tudok elmondani, asszem világos, mi a cél: győzni. Persze, ha hátulról indul az ember nagyobb a tumultus, kicsit nehezebb, de nincs lehetetlen. A futamot bármikor újra lehet indítani, úgyhogy ne csüggedjen, aki már az első kanyarban a kavicságyban heverészik. Kérdés, hogy mennyire van így értelme... A nyert versenyért 3 pontot kapunk, a többiért arányosan kevesebbet. A Le Mans-i pályától kezdve benne kell lennünk az első háromban, különben nem mehetünk a következő pályára. Ezzel el is érkeztünk egy érdekes funkcióhoz: a "lezárt részekhez". A játék lezárt dolgokat tartogat számunkra, így pl. a már említett verseny során is, de rengeteg egyéb van még. Attól függően, milyen időt megyünk, kioldhatjuk az adott pálya tükrözött (mirrored) és ellenirányú (reverse) változatát is. Poénnak mindenesetre jó. A sok lehetőséget nem írnám le, mindenki megtekintheti az Unlockables pont alatt az Extras menüpontban. Egy dolgot emelnék ki: ezzel a játékkal nem csak motorozni lehet! Válasszuk az Extras alatt a Credits-et. Várjuk meg amíg a készítők között feljön a felirat: Silly mini games (a zenék felsorolása után jön, scrollozzunk nyugodtan). Itt nyomjunk egy entert, és máris van egy új játékmód: Mini games! Még csak az elsőt sikerült kipróbálnom, egy lövöldözős játék, fentről érkező célokat kell szétlőni. Utána ugyanez - körsíkon (!), "kútszerűen", henger felületén, majd kombinálva! Kis ideig eltartott, míg rájöttem, hogy mindkét nézeten ugyanazt látom... Több játék is van, ezeket azonban csak a bajnokság előrehaladtával láthatjuk meg. Jópofa dolog, nekem tetszett. Most hogy a játékmenetet nagyjából kiveséztük, jön a körítés. A felbontást egészen 1792x1344-ig tornázhattam az FX5700-el, ami valami hihetetlen szép képet eredményezett (megjegyzem, a szaggatás gondolata nélkül. Konfigom a "Milyen géped van?" topicban). Az Advanced video settingsben be lehet állítani minden apróságot: kivenni a háttérben futó és az intro videókat, a különböző környezeti hatásokat (ha esőben versenyzünk, az előttünk lévő felcsapja a vizet a képünkbe, és tényleg csak homályosan látunk, nagy melegben pedig délibáb is van), a nagy sebességnél elmosódó környezetet. Igyekszem ezeket képen is megmutatni, persze ez közel sem adja vissza azt a hatást. Valóban érezni lehet a sebességet, nemcsak gyorsabban húznak el a fák mellettünk. Amikor felgyorsulunk, és 250-300-zal repesztünk, az egész kép megnyúlik: szinte csak a kép közepét látjuk tisztán, minden más egy massza. Majd ha a gyors szakasz után hirtelen lefékezünk, minden kitágul, és tényleg olyan "várjuk meg a gyomromat" érzése lesz az embernek. Nem játszok sűrűn technikai sportokat szimuláló játékkal, de ilyet nem láttam eddig. Egy hajtűkanyarból kijőve szinte érezni, ahogy gyűrődik utánunk az út a gyorsulástól. Piros pont. A motorok és a karakterek szépek, a textúrák hasonlóképp: a gépek fényesen, a bőrcucc matt csillogással veri vissza a nap fényét. Az aszfalton ott marad a pár deka gumi, a kavicsok pattognak, a fű meglátszik a keréken pár másodpercig, amíg le nem kopik (ugyanakkor a fű és a kavics kidolgozása nem valami szép), bukfenc után a motor sáros marad. A közönség, pályabírók és a startnál kísérő csajok viszont elkeserítőek, valami szörnyű 2D-s megoldás, mintha egy kartonlapra lennének ragasztva... A fizika rész elég jó, jól érezhető, mikor elkezd csúszni a hátsó kerék és ha nem reagál gyorsan a delikvens, hatalmasakat lehet perecelni. A kavicságy nagyszerűen fog, olyannyira, hogy ha nagy sebességgel, szemből mész bele, egy szép szaltó lesz a jutalmad. A hangok nagyon jók, szépen zümmögnek a járgányok, visszaváltásnál kis fekete felhőpamacs kíséretében jön a pukkanás, a nézők dudálnak és éljeneznek, szóval minden úgy hangzik, ahogy kell. Közben persze üvölt a Balázs Pali. Az ellenfelekről pár szóban: jól reagálnak a játékosra és egymásra is, elnézést kérő, valamint nemzetközi karjelzéseket is alkalmaznak, fékeznek ha kell és általában megpróbálnak kikerülni, ha bénázol. Kivétel ez alól, ha mondjuk bukás után szeretnél visszakecmeregni a pályára és egy csorda kétszázzal keresztültrappol rajtad, na ott nincs pardon. Szóval csak óvatosan. Ugyanakkor itt érzem a játék negatív vonását is: bármennyire valósághűnek tűnik az egész, felmerül a kérdés: mi marad a motorosból, ha 300 közeli sebességgel frontálisan elkapja a boxba vezető utat a pályától elválasztó korlát kezdő pillérjét? A válasz gyanítható: a kerék marad, csak épp négy, és nem lesz olyan gyors (gy.k.: tolószék). Már ha egyáltalán túléli. Esetünkben szupererős, szuperkemény Biaggik kergetik egymást, egy-egy fent említett bukfenc után pár másodperces csúszás és fekvés után mehet tovább minden (a motoros itt szokta fogni a térdét, felül és visszahanyatlik vagy rugdos és bosszankodik – negatívumról akarok írni, de ez marhajó ). Persze a motornak sincs semmi baja... Nem azt mondom, hogy szuperrealisztikusra kellett volna csinálni, mert akkor valószínűleg egy versenyen két-három pilótát elhasználnék, de mondjuk nehezebb fokozaton legalább elgörbülhetne a villa, kieshetne a kereke, vagy valami. Nagy csalódás még az ütközés: ha valaki megtol hátulról/oldalról, neadjisten te mész bele valakibe, legtöbbször csak te fekszel. A szavatosságról a multiplayer rész is gondoskodik, lehet az LAN vagy akár az Internet, a GameSpy rendszerén keresztül. Mindezt összevetve még mindig azt mondom, hogy az egyik legjobb motoros játékról van szó, szép is, irányítható is, de egy kicsit arcade. Ha másra nem, arra legalább jó, hogy egy kicsit száguldozhasson az is, akinek nincs jogsija és/vagy pénze ezekre a csodamasinákra.   Forrás: Játékhíek.hu és a PC Life