Út a döntőig:
-------------
Valaha régen, azokban a békés boldog nyolcvanas években született a
kor sikerszámítógépére (igen, a C64-re) az a játék, mely a "Little
Computer People" címet viselte. Ebben egy kis kulipintyó lakóit
kellett rögös életútjukon továbbnoszogatnunk: etethettük,
gondozhattuk, vagy akár tüntetőleg sorsára is hagyhattuk őket.
Meglehetősen fura kis program volt ez, a legtöbben kétszer töltötték
be csupán: először és utoljára, de én imádtam. Tíz év elhussant, majd
híre jött, hogy valaki ismét elszánta magát, és nekivágott a program
elkészítésének, melyben semmit nem kell majd csinálnunk,
tulajdonképpen nem is játszhatunk, "csupán" az általunk életre hívott
emberkéink mindennapjainak, boldog és keserű pillanataiknak szüntelen
figyelése lesz az osztályrészünk. 1993-ban Will Wright (aki egyébként
a SimCity szülőatyja) fejébe szöget ütött a tény, hogy az eladási
listák tetején a számítógépes programok között igen előkelő helyen
szerepelnek az ún. "home designö, (azaz lakástervező) szoftverek,
melyek fajukat tekintve leginkább a CAD (Computer Aided Design -
számítógéppel segített tervezés) szoftvercsalád a köznép által is
fogyasztható válfajába sorolhatók. Ezekből sok ezer darab kelt el
világszerte, Wright azonban megállapította, hogy a vásárlóknak csak
jelentéktelen százaléka használja őket rendeltetésszerűen, azaz
lakásaik át-, illetve felépítésének előkészítésére. Elmorfondírozott
azon, hogy oly sokan kizárólag játékként kezelték ezeket a
programokat, és ekkor plántálódott el termékeny képzeletében a The
Sims megalkotásának gondolata, melyben nem csak egy ház felépítéséhez
és berendezéséhez kapunk szabad kezet, hanem a lakók sorsának, életük
minden pillanatának megkomponálása is ránk vár.

Hogyan éljük mások életét?
--------------------------
Nem könnyű eldönteni, hogy műfaját tekintve hova is sorolhatjuk:
Tamagochi, virtuális babaház, esetleg a Maxis méltán patinás hírű
sorozatának legifjabb tagja, a Sim Family lenne? Nem, azaz inkább nem
csupán, ezeknél valahol sokkal több. A sztorija egészen eredeti, mégis
banálisan hétköznapi ötletből fakad. A téma úgymond az utcán hever,
mindannyian minden percünket vele töltjük, azaz élünk. És most, íme, a
hatalom a kezünkbe kerül, élet és halál urai leszünk, a hétköznapi
emberek sorsa feletti totális ellenőrzés lehetősége virrad ránk.
Megtehetünk bármit, amit kényünk-kedvünk diktál, amihez a valós
világban nincs elég tehetségünk vagy merszünk, lehetünk kongresszusi
képviselők, de akár a sötét oldalt választva bűnözőként is
megpróbálhatunk egzisztenciát teremteni magunknak.

Első lépésként az ígéretes intro után kísérleti egereink karaktereinek
kialakítása vár ránk. Először háromféle bőrszín, kétféle életkor
(gyerek, felnott) és a két legelfogadottabb nem közül kell
választanunk, majd szemügyre vehetjük a megjelölt tulajdonságokkal
rendelkező delikvensek sorát. A hajszín, az öltözködés és a testalkat
alapján kell még egyszer górcső alá vennünk a jelentkezőket, hogy
végül az ideális személy különböző egyéni tulajdonságainak beállítása
után (energikusság, tisztaság, kapcsolatteremtő képesség stb.)
elfoglalhassa helyét családunkban. Az asztrológia sorsformáló hatásai
mellett hitet tevők a 12 csillagjegy szerint előre beprogramozott
"viselkedéscsomagok" közül is választhatnak kedvük szerint. Ez után ki
kell választanunk szerény anyagi javaink figyelembe vételével, hogy a
felajánlottak közül melyik házat képzeljük el leendő otthonunkként. A
későbbiekben akár teljesen át is építhetjük fapados viskónkat, amint
jó állást kifogva a nagy mani ránk zúdul, de akár már az elején az
alapoktól magunk teremthetünk tetőt a fejünk fölé, ha egyik kulcsra
kész házikó sem felel meg kényes ízlésünknek. Ezt a lakberendezés
áldásos feladata követi. Itt aztán (a pénztárcánkon kívül persze) az
ízlésünkre van bízva minden, a The Sims végtelen lehetőségeinek
tárháza ekkor nyílik meg talán először igazán. Rengeteg bútor és
elektromos eszköz sorakozik a raktárak polcain, viszont minőségükkel
egyetemben az áruk is arányosan növekszik, kezdeti 20000 dollingerünk
amúgy is megcsappant maradványa bizony nem lesz elég arra, hogy rögtön
az elején luxuskörülményeket teremtsünk magunknak, a plazmatévé
helyett érdemes először valami hagyományos zajládát állítani a fal
mellé. Sikeres életvitelünkhöz bizony sok apróságra kell egyszerre
figyelnünk: ennünk, innunk, aludnunk (és egyebeket...) kell
rendszeresen, és a pihentető szórakozás perceiben sem árt észben
tartanunk, hogy minden nap reggel bizony vár minket a munka! Nem árt,
ha némi időt ráfordítva néha új ismeretek elsajátításán is fáradozunk,
mert így a jövedelmezőbb állások betöltésének lehetősége nyílik meg
elottünk (ha például a főszakácsi hivatást pécézzük ki magunknak az
egyik jó nevű étteremben, nem árt, ha első lépésként megtanulunk
főzni!). A pénz pedig sosem elég. Érdemes lehetőségeink szerint
mindenből mindig a legdrágábbat megvennünk, mert az igényeinket a jobb
minőségű eszközök jobban és gyorsabban kielégítik, mint olcsóbb
társaik. Megvásárlásukkal nagyobb költségbe verjük magunkat ugyan,
viszont itt, a Simvilágban a "tájmizmani" elve maximálisan érvényes,
mert az idő lesz a legdrágább kincsünk. A plazmatévét például
lényegesen kevesebbet bámulva is a gyönyörök olyan áradata zúdul ránk,
hogy napi "kötelező" tévézésünk ideje a töredékére csökken, a
fennmaradó időben pedig egyéb hasznos tevékenységet folytathatunk. A
közkedvelt szappanoperák fordulatai és témái is helyet kapnak a
játékban, tanúi lehetünk kis teremtményeink szerelmeinek,
boldogságának, csalódásának, elkeseredésének, sőt halálának is abban
az esetben, ha gyagyás kegyencünk például puszta kézzel, hozzáértés
nélkül nekiáll megreparálni lerobbant tévéjét (ekkor megkapjuk a "Drót
végén széndarab, mi az?" talányának megfejtését is egyben...).
Természetesen, ha körülményeink rendezetté válnak, a szilárd anyagi
alapokra támaszkodva akár gyermekáldást is kérhetünk házunkra. Nem
lesz alkalmunk a kisded megalkotásának legizgibb tíz percét megélni (a
programozók szemérmesek), utódunk egyszerűen az ölünkbe hull.
Bármennyire is szabad kezet kaptunk megalkotásuk során, Simjeink saját
lélekkel rendelkeznek. Előfordulhat, hogy valaki első pillantásra
gyűlölni fogja szomszédját, bármit is tesz a szerencsétlen ezt
megváltoztatandó. Sértődékeny, érzékeny, könnyen dühbe guruló
ismerősökkel leszünk körülvéve, vagy barátságos hippik vernek tanyát a
szomszédban, akiknél mindig "heppi" a hangulat? Nem tudni előre, épp
ez teszi megunhatatlanná a kis lélekszámú közösség megfigyelését.

Az idő pénz!
------------
Ez a program akár "real time" stratégiának is tekinthető, melyben nem
oly elvont fogalmak, mint mondjuk a Tiberium bányászata biztosítja
számunkra a lehetőséget a továbbfejlődésre, hanem azt kell
kiaknáznunk, ami mindig kéznél van: az időt. Igen, mint már említettem
is, ez a legkritikusabb elem a játék során, elegendő időnk mindennek
az elvégzésére sosem lesz. Ha barátokat akarunk szerezni, meg kell
hívnunk vacsorázni, vagy csak sima traccspartira szomszédjainkat, hogy
kapcsolatkialakítási képességünk fejlődjön, pedig ezt az időt inkább
tölthetnénk mondjuk tanulással, aminek révén az előnyösebb munkahelyek
is elérhetővé válnak. Ugyanakkor mindezek mellett ennünk, aludnunk,
fürödnünk, sőt, dolgoznunk is kell valamikor, ezen kívül szórakozásra,
pihenésre is illik időt szakítanunk, hiszen emberkéink lélektelen
zombikká válnak, ha csak hajtjuk őket napra nap. Ki kell ókumlálnunk
tehát, hogy is elégíthetjük ki igényeinket a lehető legkevesebb
időráfordítással, vagy hogyan végezhetünk el több feladatot egyszerre.

Na jó, de hogyan tarthatunk kézben mindent egyszerre?
-----------------------------------------------------
A játék kezelése szerencsétlen jelzővel mondva "párját ritkítóan"
kellemes, még a Sim City 3000 agyondicsért menürendszere is csak előre
köszönhet neki mély tisztelettel. A képernyő bal alsó sarkában
meghúzódó buborékmenüből minden, ami a játék során fontos néhány
kattintással a szemünk elé kerül. Simkéink vágyai és barátaikhoz
fűződő kapcsolatuk éppoly könnyen szemügyre vehetők, mint a
választható berendezési tárgyak több szempont szerinti
csoportosításban is megjelentethető kavalkádja. Fotóalbum áll
rendelkezésünkre, melyben kommentárokkal fűszerezve lefűzhetjük
életünk jelentősebb pillanatait. Beszédes ikonok segítenek minket a
menürendszerben való eligazodásban, a nagyon hasznos legördülő
ablakocskákban pedig egerünkkel bármire rámutatva tudósítást kapunk
arról, hogy mi is az, amire mutatunk, és hogy tulajdonképpen mihez is
kezdhetünk vele. A kezdők kedvéért pedig "oktatóházikó" is helyet
kapott a programban, mely segítségével megismerkedhetünk Sim családunk
életével, mielott botor módon belekontárkodnánk mindennapjaikba.
Emberkéink irányítása egyszerű, ha ráklikkelünk valamelyik személyre
vagy tárgyra, a vele elvégezhető cselekmények sora megjelenik
körülötte. Nincs más dolgunk, mint választani ezekből, és máris
figyelhetjük kárörvendve, mibe is rángattuk bele megint mit sem sejtő
hőseinket. Jelentős segítség az is, hogy a használati eszközök
rongálódása is feltűnik ebben a kis menüben oly módon, hogy a
kiválasztható opciók bővülnek a "megjavítani" kifejezéssel, így
elkerülhetjük például azt, hogy a zárlatos készülékek egyike a lángok
martalékává fokozza le otthonunkat, vagy hogy hazaértünkkor térdig
álljunk a dugulás révén szétterült "rötyiben". Az emberek közötti
kapcsolatok alakítása is egyszerűen megoldható: minél jobban
megismerünk valakit, annál szélesebb palettáról válogathatunk abból,
hogy is viselkedjünk vele szemben. Ha valakivel először találkozunk,
ez kimerül egyetlen "helló"-ban, míg a későbbiek során akár
cikizhetjük, lehordhatjuk, de akár ágyunkba is csábíthatjuk a hálónkba
keveredett barátainkat. Mindezek segítségével a játék kezelése hamar a
vérünkbe ivódik, és szinte észrevétlenül libbenünk át a gépünk elől
kis emberkéink bőrébe.

Néhány szó a külcsínről:
------------------------
A játék tálalása nagyon szép és színes, a tárgyak élesen és
részletesen ábrázoltak, remek kis animációs fázisokkal kibővítettek. A
karakterek megjelenítése nem okozhat fejfájást videokártyánk 3D-re
kiélezett vezérlő chipjének (lévén nem 3D-ben ábrázoltak), de
igényesen kialakított és mozgatott szereplőkkel találkozhatunk. Ha
pedig a grafika jó osztályzatot érdemel, a hanghatások legalább jelest
követelhetnek maguknak! A hangok néha szinte elhomályosítják a
fényeket: Simék aranyos blablanyelven társalognak, ami könnyen
megragadhat minket, én is most épp az egyik tévéreklám
halandzsaszövegét dudorászom a bajszom alatt. Ez a nyelv egyébként nem
hasonlítható szerény ismereteim szerint semelyik szülőbolygónkon
beszélt nyelvjáráshoz, de remekül tükrözi a beszélgetők érzelmeit,
hangulatát. Maxisék maxisok különböző zajt szottek bele a történetbe:
minden, a zöldségdarabolástól kezdve a budi lehúzásáig bezárólag
egyéni, valósághű és tiszta hangzást kapott. A hifi készülékek,
illetve a televíziók külön kiemelendők, ezek nagyon eredeti módon, a
már említett halandzsanyelven komponált, fülbemászó zenével aláfestett
műsorokat produkálnak. A zene pedig, amely végigkíséri az egész
történetet varázslatos, nem gondoltam volna, hogy a zongorán előadott
jazz ilyen pozitív hatást tehet rám, nagyon nyugtatólag hat például,
amikor a belobbanó sütőből kiindult lángtenger hamuvá égeti
magánéletünk szentélyét! Ha kedvünk tartja, a programba lehetőség van
bevinni saját magunk által kreált figurákat is, csak egy kis grafikai
tudás (no meg mondjuk, PhotoShop) kell hozzá. Én éppen Bundyék
megszerkesztésével küzdök. Külön játék a játékban a magunk által
megálmodott ház és kert felépítése. Felhúzhatjuk a falakat tetszés
szerint elhelyezve az ajtókat és ablakokat, ráépíthetünk emeletet
akár, vagy megtoldhatjuk újabb melléképülettel, tapétát választhatunk
a falakra, parkettát, vagy linóleumot passzírozhatunk a lábunk alá,
álmainknak csak a pénztárcánk szabhat határt. A program óvatosan segít
a botcsinálta építésztanoncoknak, csendes tanácsokkal lát el minket a
valóban lakható lakóház építésében, valamint általános értékelést ad
az elkészült remekműről.

Simsék betörnek az Internetre:
------------------------------
Ami az elején nekem nem tetszett, az a választható tapéták vagy
padlólapok korlátozott száma volt, nem adódott lehetőségem arra, hogy
pirosra fessem a falakat, vagy akár hupizöldre a giccses
gipszstukkókat. Ez azonban könnyű nyári záporként suhant tova, mert a
világhálón máris tucatnyi rajongóoldal várja az érdeklődőket, amelyek
végtelen forrásként szolgálhatnak a választható dekorációs elemekből,
vagy akár a bútordarabokból, ahogy azt Will Wright megálmodta jó
előre. Ez a flexibilis kialakítás is egyike a szinte határtalan
lehetőséget biztosító jó tulajdonságoknak, melyeket a The Sims
felvonultat. A Maxis háza táján direkt erre is készültek, hogy a
megjelenés után saját maguk által alkotott, vagy a letölthető
programok segítségével minden Simskezelő az általunk megálmodott
eszközökkel veszi majd magát körül. Minden tárgy magában hordozza az
összes információt, mely ahhoz szükséges, hogy digitális hőseink
szakavatottan kezelni tudják azokat. Ha példának okáért
bowlingpályával bővítjük valaha környezetünket, fiaink máris profikhoz
méltóan ragadják kezükbe a golyókat. A készítők nem feledték
remekművük beharangozásakor tett ígéretüket, melyet a játék szabadon
formálhatóságára és a maximális, keret nélküli szabadságára tettek.
Ékes bizonyítékok erre a programok (FloorMaster, SimShow, HomeMaster),
melyek már jóval a premier elott lehetővé tették számunkra, hogy előre
elkészíthessük vágyaink tapétáját, padlóját és szereplőit. A
fejlesztés azonban egy pillanatra sem áll meg, máris híre jött, hogy a
"multiplayer" lehetőség is belekerül a The Sims világába valami módon,
sőt, olyan segédprogram is fortyog a boszorkánykonyha üstjeiben,
melyről Mr. Wright csak annyit árult el, hogy még sokkal messzebb
tervezik kitolni alkotási szabadságunk határait. Külön izgalmassá
teszi a későbbi bővítéseket, hogy nem fogjuk előre, pontosan tudni az
új eszközök ránk tett hatásait. Akár járványok is kitörhetnek
Simfalván, ha mondjuk a botor gazda valamilyen fertőző betegséget
hordozó, vámon becsempészett egzotikus házi kedvenccel bővíti lakása
faunáját!